Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
1Kor 11,23-26.
EMLÉKEZÉS
Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (1Kor 11,24)
Húsvét hetében egy keresztyén konferencián vettem részt, ahol úrvacsorai közösségben ünnepeltünk. Egy sort alkottunk a középső folyosón, két idősebb férfi pedig elől állt az úrvacsora kiszolgáltatására. Az úrvacsorai jegyeket így venni különös dolog volt számomra. Az otthoni gyülekezetemben a helyünkön maradunk, és így adjuk tovább egymásnak a jegyeket.
Amint a soromra vártam, arra lettem figyelmes, hogy a kint álló ember szól mindenkihez valamit. Amikor rám került a sor, kedvesen rám nézett és ezt mondta: "Nancy, Krisztus teste, amely megtöretett érted." Vettem egy darab kenyeret és belemártottam a kehelybe. A kelyhet tartó férfi ezt mondta: "Nancy, Krisztus vére, amely kiontatott érted."
Könnyes szemekkel mentem vissza a helyemre. Habár tudtam, hogy mindketten a konferenciai névkártyámat olvasták el, mégis, hogy a nevemet hangosan is kimondták, személyessé tette ezt az úrvacsorát. Mintha Jézus maga szolgált volt felém.
Ez a tapasztalat arra emlékeztetett, hogy néha túl elfoglalt és zaklatott vagyok, és elfeledkezem Jézusnak a kereszten értem átélt nagy szenvedéséről. Nem csoda, hogy Pál arra bátorít, hogy fordítsunk időt az emlékezésre.
Imádság: Drága Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy szereteted asztalához hívsz bennünket. Ámen.
Jézus mindnyájunkat meghív az ő úrvacsorai asztalához.
Nancy Aguilar (Washington, USA)
