Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,21-26.
CSAK ADDIG, AMÍG LÁTUNK
Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
Sok évvel ezelőtt nagymamám egy kenuban utazott az észak-kanadai erdőség vadonjában. A vezetője, egy idős indián férfi vitte őt csónakon egy félreeső helyen. Alkonyodott, és nagymamám már korábban észrevette, hogy a férfi szürke hályogban szenved. Kicsit félve kérdezte meg vezetőjét, hogy nincs-e szüksége segítségre, hogy lássa a folyópartot. Az idős vezető mosolyogva válaszolt "Nem, de köszönöm. Egy ideje megtanultam, hogy csak addig menjek, amíg látok, és ha ott vagyok, akkor máris annyival tovább látok."
Évekkel korábban hallottam ezt a történetet, amikor még fiatal voltam, de csak mostanában értettem meg igazán.
Feleségem tüdőrákban szenved (és bátran küzd). Az elmúlt öt évben a betegség mindig jelen volt. Sok orvos segített, kemoterápiával és sugárzással, de a betegség állandó kísérőnk maradt.
Feleségem és az én harcom is engedni, hogy a kezelések addig vigyenek bennünket, amíg látunk. Utána pedig az új látással és az új eredményekkel megküzdeni azzal, amit a következő nap hoz. A megnyugvásunk az, hogy nem vagyunk egyedül! Jézus, a világ világossága van velünk.
Imádság: Drága Atyánk! Köszönjük neked Krisztust, a mi világosságunkat és vezetőnket. Segíts követni őt, hogy megtaláljuk az utat az örömteli életre. Ámen.
Néha Isten csak annyit enged látnunk, amennyit szükséges, hogy lássunk.
E. H. (Tuck) Eudy (Florida, USA)
