Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Zsolt 131.
A NYUGALOM HELYE
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül: Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! (Zsolt 132,13-14)
Nemrégiben meglátogattam egy barátomat a lakásán, egy forgalmas szabadtéri piac mögött. Napközben a környék kaotikus és zajos, az otthonának bejárata és a lépcsőház kopott és elhanyagolt. Amikor azonban beléptem a lakásába, a nyugalom kedves menedékét találtam ott. Sokat dolgozott azért, hogy ezt a szentélyt megteremtse, ahol békében tud imádkozni.
Lakásának környéke arra a különbségre emlékeztet, ami a bennünket körülvevő világ sötétsége, káosza és tisztátalansága között, valamint Isten azon vágya között van, hogy szívünk belső szentélyében mindig nyugalomban legyünk.
Lehet, hogy nekünk is keményen kell dolgoznunk, hogy a nyughatatlan tevékenykedést életünkben Isten jelenléte váltsa fel. De képesek vagyunk ezt megtenni, ha időt szakítunk a Biblia olvasására, és Isten irányítására figyelünk. Ha állhatatosan kitartunk, akkor elnyerjük a jutalmat, fokozatosan megismerjük a nyugalmat, amit nem könnyen zavarhatnak meg külső körülmények.
Imádság: Urunk, hálát adunk neked velünk lévő Szentlelkedért. Taníts meg szeretetedben megnyugodnunk! Ámen.
Még a leglehetetlenebb helyeken is békés lehet a lelkem.
Lydia Carey (Jeruzsálem, Izrael)
