Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt 139,13-18.
EZ AZ ÉLET
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (Zsolt 139,14)
Kiléptem a boltból, és mosolyogva hunyorogtam a gyönyörű napsütésbe és a szembejövő emberekre. Egyszer csak egy nő kezdett beszélni hozzám, akit nem is ismertem. Elmondta, hogy súlyos betegségben szenved, és az orvosok szerint amputálni kell a karját. A nő elsírta magát: "Nem tudok a karom nélkül élni! Hát élet ez így?"
Együtt éreztem vele, de legbelül mosolyogtam. Gyerekkoromban megtámadott a járványos gyermekbénulás. Emiatt most olyan gyengék a lábaim, hogy csak mankóval vagyok képes járni. Feltételezem, ezért jött oda hozzám az asszony. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte az én életem értéktelen?
Egészen eddig a pillanatig csak elfogadtam a testemet úgy, ahogy van. Élek és virulok. De soha nem gondoltam volna, hogy Isten fel tudja használni a mozgássérültségemet arra, hogy más embereken segítsek. Miután elbeszélgettünk, a hölgy lenyugodott, én pedig megerősítést kaptam. Rádöbbentem, hogy bár a testem nem tökéletes, Isten adott nekem optimizmust és örömet. Hiszem, hogy Teremtőm azt akarja, használjam ezeket az ajándékokat azok vigasztalására, akik bátortalanok és kétségbeesettek.
Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy közelebb hozhatjuk szeretetedet azokhoz, akiknek szükségük van rá. Ámen.
Akármilyen "tökéletlennek" is érezzük magunkat, Isten számára felbecsülhetetlen érték vagyunk.
Galina Samson (Voronyezs, Oroszország)
