Amikor eljött az óra, Jézus asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki."
Lk 22,14-20.
LENT A FÖLDÖN
Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap. (Zsolt 35,28)
A templom csöndjében két hangot hallottam. Az első ezt mondta: "Elmegyek a piacra egy szelet főtt húsért és némi újkrumpliért, meg borsóért a vacsorához." A második így szólt: "Vegyétek, egyétek: ez az én testem, amely értetek adatik."
Egy asszony végig beszélt mögöttem az úrvacsorai istentisztelet alatt, és ez nagyon bosszantott. Ez egy szent pillanat, nem pedig annak ideje, hogy a mai étkezésünkről társalogjunk.
Később visszagondoltam az esetre, és eszembe jutottak az éhes emberek, akiknek a következő étkezés mindig aktuális kérdés. Az utolsó vacsorán ülő tanítványokra gondoltam. Talán, amikor Jézus megtörte a kenyeret, egyikük odafordult a mellette ülőhöz és odasúgta: Remélem, elég kenyeret vettünk.
Jézusra gondoltam, aki Isten hétköznapi világunkban, egyesítve a mennyet és a földet, a szentet és az evilágit. Mi sokszor a hétköznapokból az istentiszteletbe menekülünk. Találkozni az Úrral az ő asztalánál különleges alkalom. De ő, az élő kenyér akkor is találkozik velünk, amikor idős barátommal leülünk, hogy megegyük az újkrumplit és a borsót.
Imádság: Urunk! Míg leghőbb vágyunk, hogy téged tiszteljünk az imádság házában. Add, hogy ne feledjük, hogy az élet maga is istentisztelet, amely dicsőíti nevedet. Ámen.
Krisztus a tiszteletbeli vendég életünk minden területén.
Colin D. Harbach (Cumbria, Anglia)
