Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai - , elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
Jn 4,1-26.
VÍZ A SZOMJAZÓNAK
Így szólt a király a jobb keze felől állókhoz: ...szomjaztam, és innom adtatok. (Mt 25,35)
Egy forró, párás, nyári délután a verandán üldögéltem, amikor hallottam, hogy egy szállítóautó közeledik zsákutcánkhoz. Láttam, ahogy a vezető a szomszédunk ajtaján kopogtat. Mary egy mosollyal üdvözölte, elvette a csomagot, majd azt kérdezte: "Kér egy pohár hideg vizet?" A sofőr örömmel vette a kínálást.
A keresztyén szeretet kis epizódja játszódott le szemem előtt. Felidéztem, ahogy Jézus kinyilvánítja, hogy országának lakóit az irgalmasság cselekedetei jellemzik majd, mint pl. inni adnak egy szomjas embernek. Egy ilyen egyszerű gesztus olyan, mintha Jézusnak adtunk volna. Miután elment a sofőr, átmentem Maryhez, és megköszöntem, amit tett. Azt mondta: "Miután a vezető megköszönte a vizet, azt mondta: \'Isten áldja meg\' s mondtam, hiszek Jézusban, mire ő azt mondta: én is."
Beszélgetésük alapján azt kérdeztem magamtól: Hány lehetőség adódik nap mint nap, s hányszor nem használom ki, hogy valami kis egyszerű dolgot tegyek. Mary példája arra biztat, hogy Krisztus követőiként legyünk mindig készek szomjat oltó vizet adni, és megosztani az élő vizet, amit Jézus kínál ennek a szomjazó világnak.
Imádság: Drága Istenünk, emlékeztess, hogy csillapítsuk a szükségben lévők hiányait, de megosszuk az élő vizet is, ami üdvösségére van annak, aki hisz. Ámen.
Jézusnak szolgálunk, ha mások felé kedvességet és irgalmat gyakorolunk.
Jim Reapsome (Illinois, USA)
