A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
Zsolt 109,1-4.
IMÁBAN
De én imádkozom. (Zsolt 109,4)
Amikor először bukkantam erre az igére, majdhogynem sokkolt. Akkoriban nagyon aggódtam egy barátom miatt. Komolyan imádkoztam érte, és őszintén bevallom, kíváncsi voltam, vajon mennyire lehet az ima segítség egy olyan nehéz helyzetben. Akkor olvastam ezt az igét.
Amitől nagyon figyelemre méltó ez az ige, az a megelőző néhány vers. Habár nem Dávid írta az összes zsoltárt, ezt nagy valószínűséggel ő írta. Az első néhány sorban a zsoltáríró szörnyű, sőt félelmetes dolgokról ír. Azt mondja, hogy gonosz és csaló emberek hazugságokat terjesztenek róla. A gyűlölet szavaival veszik körül őt. Ok nélkül támadnak rá. A barátsága ellenére sokféle dologgal vádolják. Azután azt írja: "De én imádkozom."
Dávid nyugodtan felvehette volna a harcot velük. Hatalmas harcos volt. Elítélhette volna őket, hisz király volt. De mit választott ehelyett? Az imádkozást. Dávid, a katona és király, az imádságot tartotta a leghatékonyabb fegyvernek az ellenségeivel szemben. Milyen csodálatos példa ez az életünk számára!
Imádság: Drága Mennyei Atyánk, köszönjük az imádság kiváltságát. A körülményektől függetlenül segíts az imádság embereinek lennünk! Fiad nevében kérünk. Ámen.
Ha bajban vagyunk, az ima a legjobb megoldás.
Harriet Michael (Kentucky, USA)
