Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!
2Móz 4,10-12.
A CSORBA CSÉSZE
Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak. (Róm 12,6)
A napokban átnéztünk a feleségemmel néhány régi edényt, hogy eldöntsük, melyeket lehet még elajándékozni, és melyek menthetetlenek. Amikor az egyik csészét megmentettem, melynek a pereme egy jó darabon csorba volt, meglepődve nézett rám. "Ez a kedvenc csészém" - mondtam. "Eszembe juttatja, hogy ha vannak is hibáink, azért hasznosak lehetünk."
Isten a történelem során számos olyan embert használt fel, aki távolról sem volt tökéletes. Mózes "nehéz ajkú" ember volt, Ráháb pedig prostituált. Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, majd elintézte, hogy a férjét csatában megöljék. Péter háromszor megtagadta Jézust.
Én is tele vagyok gyöngeséggel és tökéletlenséggel. Ahogy közeledek a nyugdíjazáshoz, egyre jobban érzem a koromat. Látásom, hallásom és a memóriám már közel sem olyan, mint volt, és a nyilallások, meg a fájdalmak egyre gyakrabban jelentkeznek. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetek hasznos. A bizonytalan jövőbe azzal a bizonyossággal léphetek, hogy továbbra is képes leszek az Urat szolgálni, mert tudom, hogy Isten velem lesz.
Imádság: Urunk, emlékeztess minket, hogy hibáink ellenére is hasznosak lehetünk a neked végzett szolgálatban! Ámen.
Nem kell tökéletesnek lennünk, hogy használhasson minket az Isten.
Peter J. van der Linden (Iowa, USA)
