Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.
2Kor 9,6-12.
A SZOLGÁLATKÉSZ FÉRFI
A jókedvű adakozót szereti az Isten. (2Kor 9,7)
Örömteli izgatottsággal készülődve egy órányi pihenésre, belevetettem magam kedvenc fotelembe. Néhány perccel később csengettek. Kelletlenül mentem ajtót nyitni, a kilencéves lányommal, Emilyvel. Egy férfi állt ott kinn a hidegben és a szemerkélő esőben esőkabát és esernyő nélkül, és egy dossziét tartott a kezében. Egy missziós programra gyűjtött pénzadományt. Mielőbb vissza akartam térni saját időtöltésemhez, ezért udvariasan, de kurtán azt válaszoltam: "Sajnálom, de most nem tudok segíteni", és lassan bezártam az ajtót.
Emily megkérdezte: "Miért nem adtunk neki semmit? Kijött ebbe a hidegbe és esőbe, hogy a szegényeknek gyűjtsön". A szívem hirtelen összeszorult. Az őszinte válasz az lett volna, hogy a saját önzésem miatt szalasztottam el a lehetőséget arra, hogy segítsek valakin, és egyúttal a lányomat is tanítsam, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót.
Nem sokkal később Emily átnyújtott egy rajzot, melynek azt a címet adta: "A szolgálatkész férfi". A papír segítségével fejezte ki azt, ami a szívén volt. Aznap a kislányom volt a tanárom. Gyermekrajza becses emléktárgyam marad, de hasznos tanulság is. Most, tizenöt évvel később, Emily még mindig rajzol, ha valami megérinti a szívét. Én pedig igyekszem egyetlen alkalmat sem elszalasztani, hogy jókedvű adakozó legyek.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy jószívűek legyünk, és őszintén készek legyünk segíteni a szükségben lévőknek. Ámen.
Hibáink ellenére Isten ad nekünk egy második esélyt.
Kathleen Hoover (Kalifornia, USA)
