Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
Róm 8,18-28.
EGY EGYSZERŰ IMA
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)
Férjem hazatért a tőlünk három órára levő kórházból, ahol édesapja az intenzív osztályon feküdt. A 18 éve tartó betegség után úgy tűnt, apósom élete a végéhez közeledett. Miután a családom nyugovóra tért, leültem, hogy átgondoljam a nap feszültséggel teli eseményeit.
Imádkoztam a férjemért, aztán a többi családtagért, akik a kórházban maradtak. Amikor apósomért akartam imádkozni, ráébredtem, nem tudom, mit mondjak. Így azt kértem, Isten akarata legyen meg. Hálát adtam Istennek, hogy ezt az egyszerű imát minden helyzetben elmondhatom, és bíztam abban, Isten mindenki javára rendezi el a dolgokat. (Róm 8,28)
Elővettem a Csendes Perceket és az aznapi áhítathoz lapoztam. Az első szavak, amiket olvastam, ezek voltak: Jézus imádkozott, "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod..." (Mt 6,10). Pontosan erre az igére volt szükségem, hogy megbizonyosodjam róla, Isten meghallotta imámat. Rögtön békesség töltött el, és éreztem, megújult Istennel való kapcsolatom. Tudtam, Isten értette és elfogadta imádságom.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük Jézus imádságát, a tökéletes imát. Segíts hozzád jönnünk terheinkkel és aggodalmainkkal imádságban. Ámen.
Isten hallja imáinkat akkor is, ha nem találjuk a szavakat.
Cathy Lee Taylor (Florida, USA)
