Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. Ekkor Mefibóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya? Ezután hívatta a király Cíbát, Saul legényét, és ezt mondta neki: Mindent urad fiának adtam, amije csak volt Saulnak és egész háza népének. Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fiának. Maga Mefibóset, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefibóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, mint egy királyfi - mondta Dávid. Volt Mefibósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefibóset szolgái voltak. Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt.
2Sám 9,1-13.
ÉN VAGYOK MEFIBÓSET
Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. (1Thessz 5,11)
Miután Jónátán meghalt, Dávid igyekezett jóindulattal odafordulni Jónátán minden családtagja felé. Így élete végéig gondoskodott Jónátán fiáról, Mefibósetről, aki sánta volt.
Bizonyos tekintetben én is Mefibóset vagyok. Elgázolt egy teherautó, 18 műtéten estem át, melyek között összes lábujjam amputálása is szerepelt. Mint Mefibósetet, engem is kegyelmébe vett meg nem érdemelt jóindulattal egy Király. Isten a mi Királyunk, egy közeli templom keresztyén hívői által mutatta meg magát. Hat hónapi kórházi benntartózkodásom idején naponta látogattak, és imádkoztak értem.
Azonban Mefibósettel ellentétben én végül újra tudtam járni. Eleinte annyira gyenge voltam, hogy nemcsak a templomhoz való szállításomról kellett gondoskodniuk, hanem be is kellett cipelniük az embereknek az épületbe. Addig, amíg vissza nem nyertem az erőm, segítő karjaik támogattak engem.
Mefibóset-szerű szükségleteimre Dávid-féle kedvességet kaptam. És most, Szentlélekkel a szívemben áldásnak tartom a kórházban lévők látogatását. Már értem, hogy ez a fajta jóindulat egy lényeges része Istennel való szövetségünknek, része a fogadalomnak, hogy megosszuk ezt a kegyelmet másokkal.
Imádság: Drága Istenünk, szereteted ereje által mi is szeretnénk véget nem érő kegyelmedet tovább adni. Ámen.
Elfogadva Isten kegyelmét, tovább adhatjuk másoknak.
Vanessa Bruce Ingold (Kalifornia, USA)
