Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak,
amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,
nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.
Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
Lábuk gyors a vérontásra,
romlás és nyomorúság jár a nyomukban,
és a békesség útját nem ismerik:
Isten félelmével nem törődnek."
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.
Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
Róm 3,9-24.
GYORSHAJTÁSI BÍRSÁG
Nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által. (Tit 3,5)
Középiskolás koromban a városon haladtam keresztül autóval, amikor hirtelen kék fény felvillanása és egy sziréna éles metsző hangja zavarta meg az estét. Váratlanul nyakon csípett egy helyi rendőr, aki azután bíróság elé idézett gyorshajtás miatt. Amikor eljött az ideje, hogy megjelenjek a bíró előtt, a tárgyalóteremben azon gondolkoztam, mit is válaszoljak a rendőrtiszt vádjaira. Tudtam, hogy ártatlan vagyok a gyorshajtás vádjában, viszont vétkes, mert figyelmetlenül áthajtottam a piroson.
Amikor rám került a sor, méltányos elbírálást kértem a bírótól. Nem ejtette el a vádat, de jelentősen csökkentette a büntetést, megengedve, hogy továbbra is élvezhessem az autóvezetés örömét, és a nyáron megkeresett pénzemet.
Erre visszagondolva eszembe jut, milyen dőreség lenne érvelni Isten előtt azzal, hogy ártatlanok vagyunk egy bizonyos bűnben, amikor jól tudjuk, hogy milyen vétkesek vagyunk oly sok másikban. Nem jobb lenne, ha valamennyien kérnénk Isten irgalmát és szabadítását, hogy élvezhessük a vele való közösség kiváltságát és az örök élet örömét?
Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük irgalmadat és kegyelmedet. Segíts naponta megvallanunk bűneinket, és elfogadnunk bocsánatodat! Ámen.
Isten irgalmas, és meghallja kegyelemért kiáltó szavunkat.
Cassius Rhue (Dél-Karolina, USA)
