Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az!
1Sám 16,1-12.
ISTENNEK TETSZŐ
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Sok évig az emberek tetszését kerestem, és állandóan a tükörképemet bámultam. Fontos volt, hogy nézek ki és mit viselek. A legtöbbet akartam kihozni magamból, hogy elnyerjem a szüleim, a főnökeim, a barátaim tetszését. Megterhelt, ahogy folyton az elfogadást kerestem, viszont nem tartott sokáig az elégedettségem. A megfelelési kényszer miatt végül az elvárásaim valószerűtlenné váltak, kapcsolataim pedig felbomlottak.
Elkeseredettségemben Istenhez kiáltottam. Ekkor az isteni szeretet melegét éreztem a szívemben, és azon gondolkoztam, vajon a mindenség Ura hogy tud engem is szeretni. Egy nap, Dávid történetét olvasva próbáltam visszatalálni Istenhez. Az 1Sám 16,7 segített megértenem, hogy ő nem a kinézetemmel és eredményeimmel törődik, hanem hogy mi van a szívemben.
Új lelkülettel kezdtem olvasni a Bibliát, és megtanultam, hogyan legyek inkább Isten, mint az emberek tetszésére. Amikor elterveztem a napjaimat, hagytam szabad időt arra is, hogy segíthessek másokon, legalább egy mosolyt vagy egy bátorító szót adhassak annak, akinek szüksége van rá. Fokozatosan áttértem egy én-központú világból egy Isten-központú életmódra, és felfedeztem azt az életcélt, amivel nem nyerni és elvenni akarok, hanem amivel én is hozzájárulhatok az élethez.
Imádság: Istenem, köszönöm, hogy szeretsz, elfogadsz és megadod a lehetőséget, hogy ezt másoknak is elmondhassam. Ámen.
Isten a külsőnk és képességeink helyett a szívet nézi.
Sue Tornai (Kalifornia, USA)
