Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Róm 8,14-17.
NAGYI PICI LÁNYA
Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1)
Nemrég férjemmel egy cipőboltban vásároltunk, amikor egy négyéves kislány és a nagymamája jelent meg. A kisgyerek a legboldogabb mosolyt villantotta rám, amit csak ember el tud képzelni. Megdicsértem a kezében lévő kis cipős dobozt, és ő izgatottan mutatta meg új rózsaszín edzőcipőjét. Rövid beszélgetésünk után a kislány megragadta nagymamája kezét, és a pénztárhoz indultak. A kislány megfordult, és büszkén azt mondta: "Én vagyok nagyi pici lánya!"
Milyen büszke volt ez a kislány a cipőcskéjére, amit a szívéhez közel tartott! De az arckifejezéséből és szavai bizonyosságából nyilvánvalóvá vált, hogy legnagyobb öröme a nagymamájával való szeretetteljes kapcsolat volt.
Eszembe jutott sok igeszakasz, amiben Isten epedezve várja a szerető kapcsolatot velünk. Hányan vagyunk olyan biztosak, kik vagyunk és kié vagyunk, mint ez a kislány? Milyen gyakran beszélünk másoknak erről az örömünkről? Még akár mellettünk elhaladó idegeneknek is? A keresztyéneknek ez olyan spontán lehet, mint a kislány szeretete a nagymamája iránt. Ezért én teljes szívemből, határtalan örömmel és hálával hirdetem: "Isten gyermeke vagyok ma és mindörökké!"
Imádság: Istenünk, hadd legyünk készek elmondani a világnak, hogy a te szeretett gyermekeid vagyunk! Ámen.
Isten gyermeke vagyok ma és mindörökké!
Norma Hubbard (Mississippi, USA)
