Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. Ezért vele volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és erődített városaikat egyaránt. Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik éve volt, Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen vonult, és ostrom alá vette. El is foglalta három év múlva, Ezékiás hatodik évében; tehát Hóséának, Izráel királyának a kilencedik évében esett el Samária. Asszíria királya fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. Mert nem hallgattak Istenüknek, az ÚRnak a szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették.
Ezékiás király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. Akkor Ezékiás, Júda királya, ezt az üzenetet küldte az asszír királyhoz Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Vállalom, amit kirósz rám. És Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt meg harminc talentum aranyat vetett ki Ezékiásra, Júda királyára. Ekkor odaadott Ezékiás minden ezüstöt, ami az ÚR házában és a királyi palota kincstárában található volt. Ugyanekkor vágatta le Ezékiás az ÚR temploma ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is, amivel maga Ezékiás, Júda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír királynak.
2Kir 18,1-16.
AMIT AZ ÚR JÓNAK LÁT
Ezékiás így imádkozott: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. (2Kir 20,3)
Az Ószövetség az emberek életét ismételten kétféle módon összegzi, afféle biblikus szófordulattal: azt tette, amit rossznak lát az Úr, vagy azt tette, amit jónak lát az Úr.
Ritkán gondolom át az életem ilyen egyszerű kifejezésekkel. A média üzenete csalogat, hogy azon emésszem magam, hogy koromhoz képest hogy nézek ki, milyen a lakásom dekorációja, és mivel keresem a kenyerem. Könnyű megfeledkezni arról, hogy az örökkévalóság fényében az Isten iránti engedelmesség sokkal fontosabb, mint ezek a jelentéktelen dolgok.
Megkísért, hogy figyelmen kívül hagyjam Isten feltétlen szeretetének alapját, ám az Ószövetségben leírt összefoglalások egy-egy életről emlékeztetnek, hogy döntéseimet valami nálam és változó érzelmeimnél nagyobb dologhoz kell rögzítenem. Döntéseimnek Isten körül kell forogniuk, azt kell tennem, amit ő jónak lát. Amikor Isten összegzést készít az életemről - ki voltam, és mit tettem -, szeretném azt hallani: "azt tette, amit jónak lát az Úr."
Imádság: Segíts Istenünk, hogy szeressünk teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből, és felebarátainkat, mint önmagunkat! Ámen.
Ma választhatom azt, amit jónak lát az Úr.
Holly Dickson-Ramos (Ontario, Kanada)
