Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.
SEGÍTŐ KEZEK
Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az Úr megsegített engem. (Zsolt 118,13)
A 2013. április 17-én a műtrágyagyárban bekövetkezett robbanás városunk majd felét romba döntötte Texas államban, és 15 emberéletet követelt. Egy éjszaka alatt a csendes kis vidéki város a romok városa lett. Az embereknek nem volt élelmük és vizük, és semmiféle fedél a fejük fölött. Amint a katasztrófa híre elterjedt, szinte azonnal jött a segítség mindenfelől. Palackos víz, meleg étel és ideiglenes sátrak érkeztek már az éjszaka folyamán. Az állam minden részéből jöttek önkéntesek, hogy fenntartsák a rendet, segítsenek a sérülteken, és takarítsák a törmeléket. A vöröskereszt központot állított fel sürgősségi szolgáltatásokra a megrongálódott templomunk alagsorában.
Az üdvözlőlapok és levelek azonban, melyeket más települések és gyülekezetek küldtek városunknak és templomunknak, legalább olyan fontosak voltak, mint a más formákban kapott segítség. Az üzeneteket küldők imádságukról és együttérzésükről biztosítottak bennünket. A szeretetnek ez a megnyilvánulása megkönnyítette a szerencsétlenség elviselését, és erőt adott az újjáépítéshez. A városunk élő bizonyság, hogy a hívő emberek még a legnagyobb csapások között is fel tudják villantani a remény sugarát.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy soha ne feledjük, hogy ameddig a szívünkben lakozol, addig nem vagyunk egyedül a problémáinkban. Ámen.
Amikor erőnk végére jár, hívő testvéreink erősítenek.
Mark A. Carter (Texas, USA)
