A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,1-6.
NINCS SZÜKSÉG SZAVAKRA
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)
Egyik unokatestvéremmel egymáshoz közeli faházaink vannak egy norvég erdőben. Nyaranta mindkettőnk unokái eljönnek hozzánk látogatóba. Az ő unokái angolok, nem értik és nem beszélik az itteni nyelvet. Tavaly nyáron az angol anyanyelvű Minna a norvég Lyderrel játszott. Minna úgy tett, mintha norvégul beszélne, Lyder pedig válaszolt neki, amit ő angolnak gondolt. Két-három évesek voltak, és úgy tűnt, nem okoz nekik problémát egymás megértése.
Ez az eset eszembe juttatta az imaéletemet. Gyakran úgy érzem, nem találom a megfelelő szavakat, vagy elbizonytalanodom abban, hogyan fejezzem ki magam az Úr előtt. Minna és Lyder "beszélgetése" segített megérteni, hogy Istennek nincs szüksége egy bizonyos kifejezési módra ahhoz, hogy megtudja, mi foglalkoztat minket. Pál így fogalmaz: "Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Róm 8,26). Nem kell ékesszóló beszéd ahhoz, hogy elnyerjük Isten szeretetét és könyörületét.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy meghallgatsz még mielőtt szavaink és gondolataink megszületnének. Ámen.
Még ha nem is találom a megfelelő szavakat, Isten megérti imáimat.
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)
