Ha van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Fil 2,1-4.
KIMONDATLAN ÁLDÁSOK
Isten hazahozza az elhagyottakat. (Zsolt 68,7)
2011. október 6-án jelent meg az áhítat, amelyet a Csendes Perceknek írtam. Egyedülálló, gyermektelen nőként mutatkoztam be, aki a magányosság és a céltalanság érzéseivel küszködik. Egy Doris nevű hölgy, miután elolvasta az áhítatot, felvette velem a kapcsolatot. Elmondta, hogy az írásom bátorította őt, mert ugyanazokkal az érzésekkel kell megbirkóznia, mint amelyekről én is írtam.
Bár több száz mérföldnyire lakunk egymástól, s csaknem 30 év is van közöttünk, Doris és én jó barátok lettünk. Hetente váltunk e-mailt vagy levelet.
Barátságunk azzal kezdődött, hogy Doris áldást nyert az általam írt áhítatból. Azóta viszont én is rengeteg áldásban részesültem a kapcsolatunk jóvoltából. Doris rendületlenül imádkozik értem, és bátorít engem. Mindkettőnket megvigasztal annak tudata, hogy kölcsönösen imádkozunk egymásért, s nem vagyunk egyedül küzdelmeink során.
Isten csodálatos módon tud segíteni rajtunk. Lenyűgözőnek tartom, ahogy Dorist és engem összehozott. Micsoda öröm, hogy olyan Istent szolgálunk, aki pontosan tudja, mire van szükségünk, s aki örömét leli a segítségadásban - sokszor csodálatos és váratlan módon.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük a barátság ajándékát. Hadd lehessünk Krisztus arca mostani és jövendőbeli barátaink számára egyaránt! Ámen.
Isten áldásai váratlan módon érkeznek.
Mary McKheen (Michigan, USA)
