A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Zsolt 139,1-4.
ISTEN ISMER ENGEM
Az Úr ezt mondta Jeremiásnak: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. (Jer 1,5)
A David B. Smith egy gyakori név, olyannyira, hogy egyszer nem engedtek fel egy utasszállító repülőgépre, mert valaki ugyanezzel a névvel rajta volt a Nemzetbiztonsági Intézet tiltó listáján. Szerencsére a jogosítványomon látszott a születési dátumom, amiből rájöttek, hogy pár évtizeddel idősebb vagyok ennél a személynél, és így felengedtek a gépre.
Régebben azt éreztem, hogy a földön élő több billió ember között Isten nem ismer engem. Nem vagyok híres. Még a szülővárosomban sem ismernek jól. De ahogy a 139. zsoltárt olvastam, rájöttem, hogy Isten tudja, ki vagyok. Nem kell megmutatnom Istennek a jogosítványomat ahhoz, hogy igazoljam magam előtte. A fenti olvasmány leírja, hogy Isten ismeri a gondolatainkat, tetteinket és szavainkat; a 13. vers még azt is említi, hogy Isten formált engem anyám méhében. A 16. versből megtanultam, hogy Istennek terve van az életemmel.
Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, és nem érezzük magunkat fontosnak, megállhatunk, és visszaemlékezhetünk a 139. zsoltár szavaira. Istennek annyira fontosak vagyunk, hogy már akkor része volt az életünknek, mikor még meg sem születtünk.
Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk arra, hogy számodra mindenki fontos. Ámen.
Isten ismer mindnyájunkat, és törődik velünk.
David Bonner Smith (Oregon, USA)
