Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,7-18.
NEM ÖREG ÉS NEM SÉRÜLT
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)
Eszembe jutott egy csodálatos tűzvirágfa, amely a városunkban az autópálya közelében levő híd mellett állt. Micsoda látványt nyújtott! Egyik reggel azonban egy építőmunkás kivágta a fát, hogy az utat kiszélesíthessék. Csak a tuskó maradt meg. Milyen szomorú! A csodálatos virágzó fa eltűnt.
Több mint negyven év telt el, és a fa ellenállt a halálnak. A tuskó fává nőtt, amely még bujább, mint azelőtt. Ágai erősek, és gyönyörködve nézzük a csodálatos fát tele piros virágokkal.
Mi magunk is megtapasztalunk lelki próbákat és testi betegségeket. Külső természetünk megváltozhat a romboló élettapasztalatok hatására. De az Istenbe vetett hit által napról napra megújulunk.
Imádság: Köszönjük Atyánk, hogy állandó közösségben maradsz velünk, bármilyen kihívások is érjenek minket. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,9-13)
Amikor az élet megtör, Isten meggyógyít és megújít minket.
Myriam Figueroa Ramírez (Luquillo, Puerto Rico)
