Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.
Róm 8,18-27.
HA NINCSENEK SZAVAK
Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)
Általában a feleségem kel korábban, hogy ellássa négy kisgyermekünket. Egyszer nemrég én keltem fel korábban a reggeli készülődéshez. Miután segítettem az idősebbeknek, mindent megpróbáltam, hogy kitaláljam, 18 hónapos fiunk mit akar reggelire. A szekrényre mutatott és azt mondta "Múú!". Fogalmam sem volt róla, hogy mit akarhat. Kinyitottam a hűtőt. Izgatottan mutatott arra, és kiabált: Csííí! Próbáltam neki pudingot, tojást, palacsintát adni, de csak még dühösebb lett. Végül felkeltettem az édesanyját, és elmagyaráztam a helyzetet. Rögtön, szinte gondolkodás nélkül válaszolt: "Tejet szeretne és egy szelet sajtot." A feleségem megérti a fiunkat, még ha a gyerek nem is tudja a szavakat.
Én nem értettem a fiam gügyögését, de Isten érti még a szívünk sóhajait is. Isten ismeri a szükségeinket, fájdalmainkat és vágyainkat. Még ha nincs is rá szó, Istenhez fordulhatunk és biztosan tudhatjuk, hogy ő érteni fogja.
Imádság: Istenünk, add, hogy soha ne némuljon el a szívünk feléd, még ha nincsenek is rá szavaink, hogy kifejezzük, amit érzünk! Ámen.
Isten szavak nélkül is érti az imádságainkat.w
Chris Surber (Florida, USA)
