A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
Zsolt 62,1-9.
ERŐS SZIKLAVÁRUNK
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. (Zsolt 62,2-3)
A gyermekkórház csendes volt a kora reggeli órákban, kivéve a halk beszélgetést a folyosón a nővérpult felől, és a gépek egyenletes pityegését a kórtermekben. Buzgón imádkoztam a fenti zsoltárverseket, miközben a kemoterápia végezte a munkáját a testemben.
A mély fájdalom, az összezavarodottság és a félelem ideje volt ez számomra. De a Szentírás szavaival Istenhez kiáltottam, és egy sóhajtásnyi rövid időn belül a nagy Vigasztaló betöltötte szívemet a békesség érzésével.
Hullámozhat egyre jobban a tenger, fújhatnak egyre vadabb szelek, és meginoghatnak lábaink, Isten karjaiban mindig menedéket találhatunk. Körülményeinktől, szenvedésünktől és fájdalmainktól függetlenül egy biztosan megmarad: Isten a mi sziklavárunk, nem fogunk ingadozni sokáig.
Imádság: Édesatyánk, add, hogy szemünket soha ne vegyük le rólad! Egyedül rád van szükségünk. Ámen.
Szeretném ma eszemben tartani Isten hűségét.
David Hughes (Ausztrália Fővárosi Terület)
