"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Mt 25,31-40.
MARADJ VELEM!
Beteg voltam, és meglátogattatok. (Mt 25,36)
Doug, településünk parkgondozója a rákbetegség utolsó fázisában volt. Írtam neki egy levelet a kórházba, gondolva, hogy ez lesz az egyetlen alkalmam erre. Nem ismertem őt igazán közelről, de bátorítani akartam.
Elképzelhető a meglepődésem, amikor egy hét múlva választ kaptam Dougtól. A levél az egyik versét is tartalmazta és egy kis bélyegfüzetet. Ahogy kézbe vettem a bélyegeket, tudtam, hogy azt reméli, írni fogok még neki. Hét-tíznaponta írtam neki levelet, de válaszokat nem kaptam. Ily módon egyfajta távoli lelki gondozója lettem. Nem tudom, miért szemelt ki engem levelezőtársának, de megtisztelve éreztem magam, hogy kiválasztott erre. Úgy éreztem, mintha mellette lettem volna életének ebben az utolsó négy hónapjában.
Örültem, hogy felmutathattam Dougnak Isten szeretetét és gondviselését élete utolsó hónapjaiban. Jó, hogy engedtem a késztetésnek, hogy segítő kezet nyújtsak neki. Soha nem tudhatjuk, mikor kéri tőlünk Krisztus, hogy kinyújtott karja, és eszköze legyünk. Rajtunk áll, hogy meghalljuk-e, és engedelmességgel válaszolunk-e a hívásra.
Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük a lehetőségeket, melyeket adsz a másoknak való szolgálatra. Ámen.
Szeretném ma meghallani Isten hívását a szolgálatra.
Barbara Michael (Missouri, USA)
