Néhány nap múlva Jézus ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"
Mk 2,1-12.
A DICSŐSÉGESEK
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. (Zsolt 16,3)
A mai olvasmányban szereplő béna ember négy barátját semmi sem akadályozta meg abban, hogy barátjukat Jézushoz vigyék. Annyira elszántak voltak, hogy lyukat vájtak a ház tetején, ahol Jézus prédikált. Azt hiszem, az erőfeszítés, hogy elvigyék barátjukat Jézushoz, elenyésző része volt annak az időnek, amit valószínűleg a gondozásába fektettek. Ki öltöztette és táplálta őt? Ki segített neki könnyítenie magán, és ki tette tisztába? Ki biztosított szállást a számára? Az ápolói voltak ezek az emberek? Nem kétséges, hogy a béna ember élete nemcsak a kezükben volt, hanem a szívükön viselték sorsát.
Az alatt a hét hónap alatt, amíg a rákkal küzdöttem, cellatársnak hívtam feleségemet. Életünk holtpontra jutott, de ő nem panaszkodott emiatt. Gondoskodott rólam, és tájékoztatta a családot és barátainkat az állapotomról. Biztos vagyok benne, hogy a szerető támogatásuk nélkül most nem itt tartanék.
Nagy tiszteletet érdemelnek, akik észrevétlenül szolgálják a betegeket és a fogyatékkal élőket. Habár sokan elfelejtkeznek róluk, azok számára, akiket ápolnak, olyanok ők, mint a zsoltáros szentjei, akikben gyönyörködik.
Imádság: Istenünk, hálát adunk neked azokért, akik önzetlenül szolgálják a betegeket és a fogyatékkal élőket. Áldd meg őket szereteteddel és gondoskodásoddal! Ámen.
Ha Istennek adjuk szívünket, kezeink is követni fogják azt.
Mark Weinrich (Nevada, USA)
