Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
Zsolt 71,15-18.
ANYÁVAL TÖLTÖTT IDŐ
Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr! (Zsolt 92,14-16)
Vajon ma mit fogunk tudni csinálni? Ezen gondolkodtam, amikor a szanatóriumhoz értem. Édesanyám többé már nem volt képes televíziós műsorokra koncentrálni vagy elrejtett szavakat keresni rejtvényekben. A zavarodottsága a beszélgetést is megnehezítette.
Néztem, ahogy halkan horkol a székében, a szekrényéből pedig minden az ágyán van. A barna, viseltes Bibliája a piros, zöld és kék blúzok kupacán állt. Hónapok óta nem olvastam Bibliát, de kinyitottam a Zsoltárok könyvénél, és olvasni kezdtem hangosan. Mikor visszanéztem anyámra, kinyitotta a szemét, és rám mosolygott. "Köszönöm" - suttogta.
A következő reggel újra egy ruhakupac tetején találtam a Bibliát. Újra olvasni kezdtem, de most az Újszövetséget. A hangos bibliaolvasás mindennapossá vált, míg édesanyám el nem hunyt 97 évesen.
Édesanyám egyszerű hálája arra bátorított, hogy folytassam a felolvasást, és visszavezetett az elveszített hitemhez. Emlékeztetett, hogy Isten mindig velem van. Most minden reggel eszembe jut édesanyám arca, mikor felveszem a Bibliámat.
Imádság: Istenünk, köszönjük idős szeretteinket. Segíts, hogy meghallgassuk őket, és tanuljunk tőlük. Hadd legyünk a vigasztalás forrásai számukra kései éveikben! Ámen.
Isten szava elérhet akkor is, ha másra már nem tudunk figyelni.
Nancy Shelton (Missouri, USA)
