A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Zsolt 42,1-6.
ÖRÜLJETEK!
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. (Fil 4,4)
A fiam 23 éves korában elkapott egy rejtélyes betegséget. Az orvosok is tanácstalanok voltak. Két és fél hónapig reménytelenül vártuk a gyógyulását, végül elköltözött. Fiunk halála utáni első héten a gyülekezetünk körbeadott egy régi Bibliát, és mindenki aláhúzta benne a kedvenc részét. Mikor megkaptuk a Bibliát, még az imádság is nehezemre esett. De a gyülekezeti barátaink igéire támaszkodtam. Valaki aláhúzta Pál szavait a filippiekhez: "Örüljetek az Úrban mindenkor!" Először úgy éreztem, hogy ez az ige nem megfelelő a mi esetünkben. Minek kellene örülnünk? De az írás újra és újra megismétli, hogy Istent dicsőítsük minden helyzetben.
Elkezdtem hálát adni azért, amiért tudtam - a levegőért, amit beszívunk, a reggeli napsütésért és az idején hullott esőért. A dicséretem először hamisnak tűnt, de gyakorolni kezdtem a hálaadást. Csodák módjára, idővel Isten békessége töltött el - békessége, mely minden értelmet meghalad. (Fil 4,7) Az igén és a hálaadáson keresztül Isten gyógyírt adhat a nyugtalanságunkra, a stresszre, a depresszióra és a fájdalmunkra.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük a gyógyulást, amit a hálaadás hoz. Adj nekünk erőt, hogy minden helyzetben téged dicsérjünk! Ámen.
A hálaadás gyakorlata megújult hitet eredményez.
Chris Baldauf (Louisiana, USA)
