Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
Zsolt 18,17-20.
MEGMENTVE
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. (Zsolt 18,17)
Észak-Kaliforniában, főiskolás koromban, barátaimmal egyszer elhatároztuk, hogy megmártózunk a Csendes-óceán szilaj hullámaiban. Különösen egy hely vonzott minket, amit úgy hívtak: "a tál." Elnevezéséhez híven ezen a helyen vad hullámok csapdosták a sziklákat, és háborgó örvények keletkeztek a tenger habjaiból. Azon a napon a víz különösen viharosnak tűnt. Négyen ugrottunk be, de egy pár pillanattal később csak három ember bukkant fel a vízből. Nem tudtam megragadni a sziklát, hogy a víz fölé emeljem magam. Az örvény elkezdett a mélybe húzni, erőm gyors ütemben fogyott, és pánikba estem. Aztán megláttam, hogy a fölöttem levő szikláról az egyik barátom felém nyújtja karját. Sikerült megragadnom a kezét, és felhúzott a biztonságot jelentő sziklára. Amint ott ültem a parton levegőért kapkodva, hálát adtam Istennek a segítségért.
Amikor komfortérzetünket fizikailag, lelkileg vagy érzelmileg veszélyeztetett helyzetben találjuk, hajlamosak vagyunk pánikba esni. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, elmulaszthatjuk az Isten által küldött segítséget. Egy jókor mondott üzenet, egy igevers, valaki végighallgatása, egy barátért mondott imádság, még egy kinyújtott kar is, amivel barátunkat kihúzhatjuk a vízből, példa arra, Isten hogyan siethet segítségünkre.
Imádság: Istenünk, segíts a csüggedéskor feltekintenünk rád, és elfogadni felénk nyújtott szerető jobbodat. Ámen.
A bajban Istent mindig segítségül hívhatjuk.
Timothy Austin (Törökország)
