Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.
2Móz 3,1-12.
KI VAGYOK ÉN EHHEZ?
Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40,31)
A legcsodálatosabb napfelkeltéket és napnyugtákat egy repülőgép-hordozó anyahajó fedélzetéről láttam az óceán közepén. Az ilyen csendes pillanatokban érzem, hogy Isten szól hozzám, és kéri, hogy tegyek meg valamit. Sajnos, a válaszom gyakorta hasonló a Mózeséhez: "Kicsoda vagyok én, hogy megtegyem ezt? Mások biztosan alkalmasabbak erre!" Isten válasza azonban egészen egyszerű: "Én nem őket kértem, hanem téged." Azt látom, hogy a Biblia nagy hősei között sokan bizonytalankodtak, vagy vonakodtak engedni Isten hívásának. Nem a nagy önbizalmuk tette őket naggyá, hanem az Istenbe vetett hitük.
Néha alkalmatlannak vagy felkészületlennek érezzük magunkat arra, amit Isten kér tőlünk. Kitérhetünk előle, vagy visszautasíthatjuk. De a visszautasítás helyett gondoljunk Isten Mózesnek adott válaszára: "Én veled leszek" (2Móz 3,12). Ha biztosak tudunk lenni abban, hogy Isten velünk lesz, ha van annyi hitünk őbenne, amennyi bizalma neki van bennünk, akkor bátran indulhatunk bármely feladatra, amelyre kér.
Imádság: Mennyei Édesatyánk, adj erős hitet, hogy megtehessünk bármit, amit kérsz tőlünk. Ámen.
Amikor Isten nem az alkalmasakat hívja, az elhívottakat teszi alkalmassá.
Jason Ponzio (Georgia, USA)
