Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lk 2,8-20.
KARÁCSONY NAPJA
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. (Lk 2,12)
A fiatal afrikai lányon jeges rémület lett úrrá, és földbe gyökerezett a lába megpillantva férjemet, Carlt és engem, amint szembetalálkoztunk vele az afrikai bozótos keskeny, poros ösvényén. Nem kell ezen csodálkozni! Carl nyilvánvalóan egy toronymagasságú, fehér óriásnak tűnt a szemében, és a velünk lévő dán dog is hatalmas volt.
Carl szelíden szólt a megrémült gyermekhez. A szemében a félelem azon nyomban csodálkozássá változott, és tovább indult. Mi okozta a változást? Carl beszélte a nyelvét. A szavakból megértette a lány, amit mondott neki: "Minden rendben. Biztonságban vagy".
A pásztorok is megijedtek a mezőn, amikor az első karácsonyestén angyalokat láttak, akik Istent dicsőítették. De félelmük örömteli csodálkozássá változott, amikor Isten küldötte kedvesen beszélt hozzájuk olyan nyelven, amit megértettek: az istálló, a jászol és a kisbabák nyelvén. Igen, ők mindent tudtak a pajták, az etetővályúk és az újszülött bárányok világáról. Minden rendben volt. Biztonságban voltak. Isten eljött a pásztorokhoz, és eljön hozzánk is az Igében, akihez kapcsolódhatunk. Igyekezzünk, akár a pásztorok, Isten Bárányát dicsőíteni!
Imádság: Köszönjük szerető Istenünk, hogy olyan nyelven szólsz hozzánk, amit megértünk. Segíts, hogy mi is úgy hirdessük az örömhírt másoknak, hogy megértsék. Ámen.
Isten a mi nyelvünkön beszél.
Deborah Slate Ginder (Virginia, USA)
