A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.
Zsolt 46,1-4.
MENEDÉKÜNK ÉS ERŐNK
Megóv engem sátrában a veszedelem napján... (Zsolt 27,5)
Nyolc percet kaptunk ketten egy beszélgetésre egy áhítat-író tanfolyamon. Azonban csak nekem több kellett volna, mint nyolc perc - nem is említve, hogy bátorságból mennyi kellett volna - hogy megosszam legbensőbb fájdalmam és küzdelmeim egy olyan emberrel, akivel akkor találkoztam először életemben. Azonban a szavak könnyen jöttek, amint a társammal elkezdtünk beszélni egy-egy friss megpróbáltatásról.
Egymással beszélgetve hasonlóságot találtunk fájdalmunkban. Ráébredtem, az én fájdalmam többé már nem annyira bénító, mint korábban tapasztaltam. A társammal úgy tapasztaltuk, hogy túljutottunk a fájdalmon, és nem azért, mert az idő begyógyította sebeinket, hanem azért, mert Istenben kerestük a menedéket, és erőt merítettünk abból, hogy hittük, Isten cselekedni tud az életünkben.
Az imádság és a napi bibliaolvasás vigasztalt és bátorított minket, hogy hitünkben erősek maradjunk. A család, a barátok és a testvérek imádkoznak értünk és velünk, mellettünk állnak a kétségbeesés és a reménytelenség legnehezebb pillanataiban is. Isten megmutatta nekünk, hogy küzdelmeink során sohasem vagyunk egyedül.
Imádság: Mindenható Isten, segíts nekünk, hogy a baj első jelénél hozzád forduljunk, mintsem viseljük a fájdalmat egyedül, mert te vagy a mi menedékünk és az erőnk. Ámen.
A fájdalom alábbhagy, amikor keressük Isten menedékét és erejét.
Maritez Cruz (Quezon City, Fülöp-szigetek)
