Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.
1Kor 2,4-13.
AZ "ÖSSZEMENT" UDVAR
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek... amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (1Kor 13,11)
"Mikor ment össze ez a terület?" Nagyapám nevetett a kérdésemen, amint az udvarában álltunk. Jól emlékeztem a helyre, ahol egykor a hinták, az egyéb gyermekjátékok, és a kosárlabda palánk volt. Gyermekként úgy éreztem, ez a játszóterület a legtágasabb Isten egész teremtett világában. Még a kerítés is magasabbnak tűnt akkor, mint a fák.
Ma már csak egy fedeles hintaágy és egy kis tároló szín van meg, ahol egykor a bicikliket tartottuk. A kerítés olyan magas, mint én. Tizenöt lépéssel át tudok érni a gyep legszélesebb részén. Már akkor tudtam a kérdésemre a választ, mielőtt az kibukott volna belőlem. Az udvar ugyanolyan méretű, mint volt. Én voltam az, aki megnőttem.
Perspektívánk változik, ahogy növekszünk. Amikor megtanuljuk a világot Isten távlatából nézni, a "nagy" problémák olyan kicsivé válnak, mint az az udvar. A világon sok dolog nem változik, a világról alkotott látásunk viszont változhat. Isten segítségével törekedhetünk arra, hogy krisztusi lelkülettel, az ő szemszögéből nézzük a dolgokat.
Imádság: Szerető Istenünk, nyisd meg szívünket a változásra, mialatt növekszünk a veled való közösségben. Ámen.
Ma törekedni fogok, hogy Isten szemével lássam a világot.
Daria Duckworth (Mississippi, USA)
