"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Mt 25,14-29.
ISTEN DICSŐSÉGÉRE JÁTSZANI
Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)
Amikor Ausztráliában egyetemi alapképzésen vettem részt, egy kis gyülekezetbe jártam, ahol nem volt elegendő zongorista. Isten hívását éreztem erre a feladatra. Tétováztam azonban, elég képzett vagyok-e, hogy játsszam Isten dicsőségére a gyülekezetben. Nem volt komolyabb előképzettségem ezen a területen. Így hát szorongtam és aggodalmaskodtam.
Éppen azon voltam, hogy ellenállok Isten noszogatásának, amikor az egyik lelkész a prédikációjában idézte a fenti igeverset a Filippi levélből. Bátorított, hogy engedelmeskedjünk Isten hívásának, és kitartóan fejlesszük a tőle kapott képességeinket. Mindegy, milyen szerény az, de ha van hitünk, és készek vagyunk keményen dolgozni és használni adottságainkat, Isten fel fogja használni azokat országa javára.
Néhány év óta játszom már tehát a gyülekezetben. Még mindig van mit fejlődnöm, de soha nem bántam meg, hogy megtettem az első lépést, és engedtem, hogy Isten munkálkodjon általam.
Imádság: Kegyelmes Édesatyánk, köszönjük szeretetedet, és a lehetőséget, hogy szolgálhatunk neked. Segíts használni képességeinket neved dicsőségére! Ámen.
Isten még a képességem legkisebb csíráját is dicsőségessé képes növelni.
Silvia Lokajaya (Jakarta, Indonézia)
