Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jak 2,14-26.
SZABADON ADNI
Kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka, nem cselekedetekért... (Ef 2,8-9)
Édesapám egy egészen különleges ajándékot akart adni 40. szülinapomra. Zavarba jöttem, hogy ilyen rengeteg pénzt szeretne rám költeni. Azt felelte: "Olyan sokat teszel értem. Szeretném ezt megköszönni." Mondtam, hogy nem azért segítek, mert viszonzást várok, hanem mert szeretem, és segíteni akarok.
Ekkor rádöbbentem, hogy évekig mennyire ellentmondásosnak tűntek bizonyos igék a Szentírásban: néhány rész arról szól, hogy tegyünk jót másokkal (Jak 2,14-16), míg más, hogy a jótetteink önmagukban értéktelenek (Gal 2,16). Édesapám ajándékának köszönhetően megértettem. Szeretem apát, ezért segítek neki, ő pedig megajándékoz, mert szeret engem. Egyik sem függ a másiktól. Azért teszek jót, hogy kimutassam a szeretetemet, és nem pedig, mert valami fizetséget várok érte.
A földi és a mennyei Atyám egyaránt nagyra értékeli a cselekedeteimet, mivel a szeretetemet látják bennük. Nem azért adnak ajándékot, mert ezzel fizetnek meg, hanem mert a gyermekük vagyok. Minden tett erősíti a másikat, de egyik sem szükséges a másikhoz. Így nyerhetünk örök életet, hiszen Isten gyermekei lehetünk a Krisztusba vetett hitünk által. Igenis tegyünk jót, amivel kifejezhetjük hálánkat Istennek, mert megajándékozott bennünket oly sok jóval, amit továbbadhatunk.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük az örök élet ajándékát, amit egyedül te ajándékozhatsz nekünk. Ámen.
Hogy mutattam meg ma az Isten iránti szeretetemet?
Dawn M. Adams (Massachusetts, USA)
