Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
2Móz 20,1-17.
AZ ÉN MINDENNAPI KENYEREM
Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! (2Móz 20,17)
Egyik nap megálltam megetetni néhány kacsát a környékünkön lévő kanálisnál. Nem sokkal utána páran harcolni kezdtek egyetlen darab kenyéren. Egyikük odaszorította a másikat egy híd peremére, és nyitott csőréből erőszakkal próbálta kicsipegetni a falatot. Dobtam még egy kis kenyeret feléjük, néhány közvetlenül a hátukra is esett, de ők annyira koncentráltak a saját kis csatájukra, hogy észre sem vették a rajtuk landolt falatokat. Még azután is, hogy az első darab eltűnt, folytatták a vízben a küzdelmet.
Erről az esetről eszembe jutott a parancsolat: "Ne kívánd..." (2Móz 20,17). Nehéz nem irigyelni valakit, akinek izgalmas munkája, szép háza vagy látszólag tökéletes családja van. De ha figyelmünket arra irányítjuk, hogy irigykedünk vagy akarjuk azt, ami másoké, talán épp azt nem vesszük észre, hogy Isten hogyan áld meg bennünket, és gondoskodik rólunk naponta. Jézus így tanított imádkozni: "Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". Ez annak a hitnek és bizalomnak a kijelentése, hogy Isten megadja nekünk, amire naponta szükségünk van. Ahelyett, hogy életünket másokéval hasonlítgatjuk, bízhatunk Istenben, és megnyithatjuk szívünket az örök áldásoknak.
Imádság: Urunk, segíts, hogy megnyissuk szívünket és értelmünket, és elfogadjuk mindennapi kenyerünket. Ámen.
Ma hálát adok az áldásokért, amelyekben Isten részesített.
Susan Bradley Pospisil (Arkansas, USA)
