"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."
"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
Mt 6,5-8.
ÁGY MELLETTI IMÁDSÁG
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. (Zsolt 63,5-6)
Nyolcvan évesen édesanyám ágyhoz kötött lett, és egy öregotthonba költözött. Öt évig maradt ott, de soha nem panaszkodott.
Amikor a helyi gyülekezet lelkésze meglátogatta, felajánlotta neki, hogy imádkozik érte. Édesanyám elmondta neki, hogy habár ő egy másik felekezethez tartozik, nem talál semmi kivetnivalót a dologban. Amikor a pap befejezte az imát, édesanyám is belekezdett a sajátjába.
A következő héten a pap újra megjelent egy fiatal segédlelkésszel. Odavezette anyám ágyához: "Azt akarom, hogy halljad, ahogyan ez az idős hölgy imádkozik. Teljesen olyan, mintha a barátjával beszélgetne."
Isten hallja és válaszol minden imádságunkra. Azt szeretné, ha úgy éreznénk közelségét, mintha egy jó baráttal beszélgetnénk, aki az ágyunk szélén ül. Imádságainkban Istennel megoszthatjuk mindennapi dolgainkat abban a tudatban, hogy ő mindig kész meghallgatni bennünket.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy amikor erőnk elfogyatkozik, és már nem tudunk úgy szolgálni neked, mint hajdanán, még mindig beszélhetünk veled imában. Ámen.
Imádkozhatunk úgy is, mint amikor a legjobb barátunkkal beszélgetünk.
Arnoldo Canclini (Buenos Aires, Argentína)*
