Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!
2Móz 4,1-13.
MINDENT BELE!
Jézus így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! (Mt 14,29-30)
Sógorom, Bryon tanított meg rá, hogyan kell síelni a hegyoldalon. Cikkcakkban kellett siklanom a lejtőn, hogy ne gyorsuljak be túlzottan. Minden rendben ment, ameddig egy viszonylag enyhe lejtésű sípályán ereszkedtünk le. De véletlenül kicsúsztam a pályáról, így vissza kellett kanyarodnom. Irányváltás közben a sílécem egyenesen lefelé állt. Attól féltem, hogy kontroll nélkül, nyaktörő sebességgel megindulok lefelé a lejtőn. Bryon folyamatosan irányváltoztatásra buzdított. Megbíztam benne, így végül azt mondtam: Történjen bármi, nekivágok! Megfordítottam a léceket. Lassan az új irányba kezdtem el siklani. Ha nem bíztam volna Bryonban, soha nem tanultam volna meg síelni, és rengeteg élvezetből maradtam volna ki.
Isten követése nagyon hasonlít ehhez a sí-leckéhez. Néha félünk az Istentől kapott feladatot felvállalni. Aggódunk, hogy nem tudjuk elvégezni, vagy minden rosszul sül majd el. Ha viszont tényleg bízunk Istenben, vehetünk egy mély levegőt: "Mindent bele!", és azután csodálhatjuk Istent, hogy milyen módon erősített meg minket, hogy megtegyük.
Imádság: Urunk, segíts bízni benned, hogy megtegyük, amire hívsz minket, és ne maradjunk le azokról az áldásaidról, amelyek az engedelmességben gyökereznek. Ámen.
Hogyan erősít meg Isten ma, hogy "mindent beleadjak"?
Debra Callaway (Kansas, USA)
