"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
Mt 25,31-46.
ISTENI FÉLBESZAKÍTÁS
A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
Az egyik szombat este megálltam, hogy megcsodáljam a Duke University Chapel épületegyüttesének külső támasztó oszlopait, melyek a kupolát tartották mintegy 25 méter magasan a föld felett. Hamarosan azonban a csendes elmélkedésemet megszakította a gondnoknővel való beszélgetésem. Hallotta, hogy egy baleseti sebészeti konferencián vagyok a városban, és elmondta, hogy éppen egy autóbaleset után lábadozik. Arra gondoltam: Hát már soha nem tudok elszabadulni a munkából egy percre sem? Ellenérzésem azonban gyorsan megbékélésbe fordult. Ráeszméltem, Istennek másfajta elképzelése van arról, hogyan szóljon hozzám ezen az egyébként fenséges helyszínen.
Jézus sokszor nem várt módon látogat meg minket. Mivel elfelejtettem ezt az igazságot, majdnem elszalasztottam a találkozást. Az élményem arra emlékeztet, hogy megállni és figyelmet szentelni egy másik embernek, legalább olyan Istent-dicsőítő szolgálat, mint egy méltóságteljes kápolnában való elcsendesedés. Ha legközelebb valaki megzavarja elmélkedésemet, szeretnék emlékezni, hogy az a személy akár Jézus is lehet.
Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy megnyitod szemünket meglátni gyermekeidet és céljaidat ezen a világon. Hadd ajánljuk fel képességeinket hálás szolgálatban azoknak, akikkel ma találkozunk. Ámen.
Amikor valami közbejön, az Krisztus látogatása is lehet.
Robert Boyce (Tennessee, USA)
