Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."
Jn 4,4-15.
ÉLŐ VÍZ
Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. (Jn 4,10)
A víz elengedhetetlen az élethez. Testünk 50-75%-át teszi ki, mégis sokszor elfelejtünk eleget inni belőle, vagy olyan italokkal helyettesítjük, amelyek nem tesznek nekünk túl jót. Ennek eredményeként sokan szomjasan töltjük napjainkat.
Tetszik az, ahogyan összecseng ez Jézus szavaival: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (Jn 4,13-14)
Mostanában bevezettem egy szokást, amivel kézzelfoghatóvá teszem ezt e mondást. Mikor kikelek az ágyból és elmegyek a fürdőszobába, felveszem a poharat, amit a mosdókagyló mellé készítettem. Miközben megtöltöm a poharat, Krisztusra gondolok. Hálát adva lassan iszom egyet, megköszönve az életet, amit adott nekem, és éltető vizét, amit mindennap kínál. Ez a gyakorlat mindig arra emlékeztet, hogy Jézus az életünk forrása, és szükséges időt töltenem Istennel, akinek éltető vize tart életben.
Imádság: Drága Istenünk, emlékeztess minket arra, hogy életünk jobb, ha bőségesen iszunk éltető vizedből. Ámen.
Amikor ma iszom, Isten éltető vizére gondolok.
Caryl Moll (Gauteng, Dél-Afrika)
