Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."
Jn 6,1-14.
MI HOGY VÁLASZOLUNK?
Jézus így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? (Jn 6,5)
A mai részletben Jézus arról kérdezi Fülöpöt, honnan lehetne annyi kenyeret venni, hogy a sokaságnak elég legyen. A Szentírás szerint Jézus azért teszi fel a kérdést, hogy Fülöpöt "próbára tegye", meglássa, hogyan felel.
Jézus már tudta, mit fog tenni, hogyan ad enni az embereknek. De meg akarta tudni, vajon Fülöp hittel vagy kételkedően válaszol-e. Fülöp nem gondolt arra, hogy Jézus meg tudja oldani a helyzetet. Fülöp csak azt látta, hogy emberként mit lehet tenni, arra nem gondolt, hogy Jézussal együtt mi lehetséges.
Mi a helyzet velünk? Ugyanolyan szűklátókörűen tekintünk életünk küzdelmeire, mint ahogyan Fülöp? Vagy úgy tekintünk azokra, amiket Mennyei Atyánkkal együtt tudunk megoldani?
Amikor legközelebb baj, válság ér minket, akkor korlátozott erőnkre, tudásunkra és képességeinkre hagyatkozunk? Vagy imádsággal bevonjuk a helyzet megoldásába mennyei Atyánkat? Amikor küzdelmeinket az Atya elé tárjuk, akkor megtapasztalhatjuk, hogy Isten milyen hihetetlen erőt ad a probléma megoldására, olyat, amiről nem képzeltük volna, hogy lehetséges.
Imádság: Mindenható Istenünk, segíts, hogy mindig téged keressünk, amikor baj ér bennünket; bízzunk benned, hogy megoldod azt, amit mi nem tudunk. Ámen.
Nincs olyan probléma, ami túl nagy volna Istennek.
Terry Sexton (Tennessee, USA)
