Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.
Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.
Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben.
Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!
Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.
Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat.
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.
Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.
Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!
Zsolt 28.
KÉRÉS ÉS VÁLASZ
Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok. (Zsolt 4,4)
Egész éjjel úgy esett az eső, mintha feneketlen dézsából öntötték volna odafentről az égiek. Alig aludtam néhány órányit, ébren tartott a szél zúgása és az ereszcsatornából hömpölygő víz loccsanása. A vekkeróra ébresztőgombját lenyomtam, mielőtt még öt óra húsz perckor beindult volna magától fülsüketítő berregése. Számolatlan ideig néztem a mennyezeten villódzó árnyak össze-vissza játékát, beszélgettem Istennel, kértem, hogy mire elvégzem indulás előtti hajnali teendőim és kilépek a ház ajtaján, munkahelyem felé véve az irányt, zárjanak be a felhőcsatornák, s ne kelljen az esernyő alatt is átázott cipőben végigdolgozni a napot.
Gőzölgő mentateámat kortyolgatom, közben olvasom a Csendes Percek napi áhítatát. Tíz percem van még az indulásig, mintha elállt volna, fülelek, kinézek az ablakon. Méla, párás csend ül a sűrű aljnövényzetű kerten, a fák levelein kergetőznek az apró, csillogó vízbuborékok. A kutyus kimerészkedik vackából, beleszimatol az udvar friss levegőjébe, nyújtózik hosszasan, meghempergeti kócos bundáját az üde fűpárnában, majd elégedetten morogva megrázza magát.
Az eső elállt, az óramutatók indulásra késztetnek. Isten meghallgatta a kérésem most is, ahogy mindig, amikor alázatos szívvel Hozzá fordulok...
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy figyelsz ránk, és hallod kéréseinket, és ez bátorít minket. Ámen.
Őszintén megoszthatjuk Istennel kéréseinket.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
