Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Zsolt 90,9-12.
AJÁNDÉKOK ÉS TÁLENTUMOK
De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. (Préd 3,13)
Tizenöt évesen szakiskolába jelentkeztem. A három választható szak közül a női ruhakészítő mellett döntöttem, és a divattervező szakirányt választottam. Ehhez volt igazán tehetségem, és hittem, hogy Istentől kaptam. Azóta is nagyon szeretek ruhákat tervezni és varrni, bár végül úgy döntöttem, nem fogok ilyen irányú vállalkozásba. Ehelyett a tehetségemet a családom és barátaim szolgálatába állítottam. Miközben egy-egy alkotáson dolgoztam, kialakítottam egy imarutint. Így minden munka lehetőség volt számomra, hogy Istennel beszélgethessek. Kértem Istent, hogy vezessen az ő bölcsességével; így miközben a kezeim dolgoztak, a szívem imádkozott.
Gyorsan elrepültek az évek. Ma már nem bírom úgy az iramot, a látásom nem a régi, és a kezeim sem olyan biztosak már. De még ma is állandó kapcsolatban vagyok az én alkotómmal, bármit is csinálok. Hálás vagyok azért, hogy úgy dolgozhatok, hogy Isten ott van velem. Áldott vagyok, hogy a gyengeségben is Isten az én állandó társam.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük az ajándékokat és a talentumokat, amivel megajándékoztál. Add, hogy a te szolgálatodra használjuk őket. Ámen.
Ma Istennel fogok beszélgetni, miközben az adottságaimat használom.
Mabel Munoz de Varas (Arica y Parinacota, Chile)
