Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."
Mk 9,14-29.
MI MÁS VAN?
Az Úr ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2Kor 12,9)
Amikor a gyermekünk öngyilkos lett, mi egyetlen fiunkat, lányunk pedig egyetlen testvérét veszítette el. Bár azóta is sok tragédia ért, ez volt a legrettenetesebb fájdalom, amit valaha átéltünk. A lányom nemrég megkérdezte, még mindig hiszek-e Istenben. Sokat gondolkodtam rajta. Van még elég hitem? A hitem egyértelműen próbának lett alávetve, és én szomorúságot, kétségbeesést, kételkedést éreztem, sőt még haragot is. Olvastam a Szentírást, többet imádkoztam, mint azelőtt valaha, jártam gyülekezetbe, és a barátok is támogattak. Mégsem álltam készen, hogy válaszoljak a lányom kérdésére. Megemlítettem a beszélgetésünket egy barátomnak, aki azt válaszolta: "De milyen más lehetőség van, mint hinni?" Ezzel a lényegre tapintott, és már tudtam a választ: igen, megvan a hitem.
A Jézus kínálta kegyelem elegendő. Lehet, hogy nem olyan erős, mint szeretném, és a fiam halálával kapcsolatban több kérdésem van, mint válaszom, tudom, hogy a hitem egész földi életem során ki fog tartani. Semmi sem lehet jobb számomra, mint ragaszkodni a Jézus Krisztusba vetett hitemhez. "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)
Imádság: Urunk, add, hogy soha ne veszítsük el a hitünket, hisz tudjuk, hogy te soha nem hagysz el bennünket. Ámen.
Isten minden körülmények között velünk van.
Mary J. Penny (Alabama, USA)
