Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
MEDDIG BÁNKÓDSZ MÉG?
Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! (1Sám 16,1)
Követve Isten utasításait, Sámuel felkente Sault Izráel királyává (1Sám 15,1). Később Sámuel azért bánkódott, mert Saul nem engedelmeskedett Istennek. De Istennek szüksége volt Sámuelre, hogy felkenje az új királyt. Arra utasította, hogy menjen Betlehembe, és kenjen fel egyet Isai fiai közül. Sámuel tiltakozott (1Sám 16,2), amikor Isten azt kérdezte: "Meddig bánkódsz még Saul miatt?"
Ahogy Sámuel, mi is gyakran tehetetlennek érezzük magunkat az életünk csalódásai után - felbomlott házasság, halálesetek vagy sérülések, munkahely és a pénzügyi stabilitás elvesztése esetén. Annyira bánkódunk, hogy mi volt vagy mi nem lesz soha, hogy képtelenek vagyunk meglátni az új irányt, amit Isten szán nekünk. Isten nem a külső megjelenés, hanem a szív szerint ítél, ezért is látja Isten az emberi élet lényegét. Lehet, hogy nem találjuk a világ szerinti boldogságot. De ha igazán átadjuk magunkat Istennek, a legnagyobb vágyunk az lesz, hogy neki szolgáljunk. A legmélyebb csalódások és vereségek közepette Istennek még dolga van velünk. Meddig bánkódunk még? Isten készen áll, hogy segítsen előrelépni.
Imádság: Reménység Istene, segíts minket, amikor azt siratjuk, ami elmúlt, vagy ami már soha nem lesz. Ámen.
Isten vár rám, hogy megerősítve továbbsegítsen.
Michael Macdonald (Észak-Karolina, USA)
