Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Lk 24,13-35.
ÁLLJ MEG, NÉZD ÉS OSZD MEG!
Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek. (Mk 4,11-12)
Siettünk, hogy elérjük a buszt. "Állj meg, papa!" - mondta a lányom, ahogy lehajolt, hogy megnézze a hernyót a lábánál. Felvette, álmélkodott a szőrös teste miatt, és felnevetett a lábainak számán. Csak akkor folytattuk az utunkat, miután gondosan elhelyezte a hernyót biztonságos helyre, ahol senki sem léphet rá.
A lányom kíváncsisága aznap reggel egy új élményt nyújtott számomra. A mai olvasmányban Jézus egy új nézőpontot adott két útitársának. Miután beszéltek Jézussal, más megvilágításban láttak dolgokat - egy isteni nézőpontból. Milyen gyakran van szükségünk másokra, hogy a dolgokat más megvilágításból mutassák meg nekünk, mert magunktól nem látjuk? De nem ez a történet vége a Lk 24-ben. Csakúgy, mint a lányom, aki megosztotta velem a hernyó felfedezését, Kleofás és társai sem tudták felfedezésüket magukban tartani, hanem meg kellett osztaniuk másokkal.
Imádság: Urunk, segíts nyitottnak lenni a másoktól jövő új látásmódra, amelyet kínálsz nekünk. Ámen.
Ma nyitott leszek az Istennel való találkozásra.
Ken Kingston (Buckinghamshire, Anglia)