"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
Jn 10,1-6.
KI VAGY TE?
Íme, a tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,16)
Sokszor problémát okoz számomra egy-egy emberi arc felismerése, beleértve a régóta nem látott barátokat is. Ez nagyon kínos tud lenni. Egyszer régi osztálytársammal találkoztam Malaysiában, Kuala Lumpur egyik bevásárlóközpontjában. Annak ellenére sem ismertem fel, hogy az iskolában jó barátok voltunk. Azt kérdeztem tőle: "Ki is vagy?" Kedves volt, mert udvariasan válaszolt.
Sokunknak gondot okozhat emberekre emlékezni, de a mi hatalmas és hűséges Istenünknek soha. Isten nem felejt el, és valahányunkat név szerint ismer. Ézs 45,3 mondja: "én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." Jn 10,3 a jó pásztorról beszél: "a maga juhait pedig nevükön szólítja." Isten még a csillagokat is név szerint ismeri. "Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek." (Zsolt 147,4) Mennyivel inkább ismeri és nem feledi Isten a földi gyermekeit! Lehet, aggódunk, hogy egyszer barátaink megkérdezik: "Ki is vagy?" Azonban biztosak lehetünk, hogy Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus mindig emlékezni fog ránk bárhol és bármikor. Ez a mi mennyei Atyánknak ígérete.
Imádság: Urunk, Teremtőnk, köszönjük a bizonyosságot, hogy te mindig ismersz és felismersz bennünket. Ámen.
Isten ismer és felismer bennünket.
Kong Peng Sun (Szingapúr)
