Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
NAGYAPA PÁLCÁJA
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)
A hálószobaszekrényemben van egy gumi markolatú fémpálca. Nagyapámé, majd édesapámé volt. Apám lassú és kimért léptekkel sétált, még a rákkal való küzdelme során is, miközben nagyapa botját markolta. Ahogy telnek az évek, elérkezhet a nap, amikor nagyapa pálcája nekem segít majd a járásban. Nagyapám botja a Szentírásra emlékeztet, a botra, amelyre lelki utam során támaszkodhatom, különösen a nehéz időkben. Amikor meghalt édesapám, támogató bot volt a Zsolt 68,6: "Árváknak atyja az Isten". Amikor érzelmileg és fizikailag kimerült voltam, a "felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket" (Jer 31,25) igevers megnyugvást és megújulást ígért. Amikor pedig a mellemben levő daganat félelemmel töltött el, Mt 9,22-re támaszkodtam reménységért és vigasztalásért: "Bízzál leányom, a te hited megtartott téged!". Ahogy a bánat, a kétség, a félelem és a depresszió völgyein haladunk keresztül, van egy támaszunk, amely megnyugvást ad, mert nem vagyunk egyedül: Én veletek vagyok mindig (Máté 28,20). A 23. zsoltár egy bot, amelyre bizton támaszkodhatunk. Azt ígéri, hogy bármivel kell megbirkóznunk, a jó pásztor érzelmi és lelki támaszunk.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük igédet, amely érzelmi vigasztalást és lelki támogatást biztosít nekünk. Ámen.
Isten botja biztossá teszi lépteinket a legsötétebb völgyekben is.
Debra Pierce (Massachusetts, USA)
