"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."
Jn 10,1-18.
HALLOD?
A pásztor a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. (Jn 10,3-4)
Van egy 14 éves vak tacskó kutyám. Mindig elcsodálkozom, hogyan tud mégis eljutni bárhova, ahová csak akar. Néha azért bele-belebotlik valamibe, és ilyenkor zavarba jön. Ilyenkor nevén szólítva odahívom magamhoz. A hangomat meghallva odafordítja a fejét, hegyezi a fülét, és új irányt vesz. Megbízik bennem, hogy én majd biztonságosan a megfelelő helyre vezetem. Mivel megismeri a hangomat, engedelmeskedik annak.
Amikor látom, hogyan engedelmeskedik a kutyám a hangomnak, elgondolkozom azon, vajon én milyen gyakran nem hallom meg Isten hívását a napi teendőim közepette. Odafigyelek-e Istenre az élet buktatóinál és bizonytalanságainál? Követem-e Isten hívását? Bizony, én nem vagyok olyan odafigyelő és engedelmes Isten hangjának, mint ahogy a kutyám nekem. Szeretnék azonban jobban figyelni, és engedelmesebb lenni, hogy kövessem vezetését.
Isten sokkal inkább gondol ránk, és szeret minket, mint mi kedvenc állatainkat vagy szeretteinket. A mi részünk az, hogy imádkozzunk, és olvassuk Isten igéjét, hallgassunk hangjára, és törekedjünk az ő útján járni.
Imádság: Istenünk, nyisd meg fülünket, hogy világosan meghalljuk hangodat, és odamenjünk, ahová hívsz. Ámen.
Hogyan hallhatom jobban Isten hangját, és tanulhatok meg engedelmesebb lenni?
Virgilia Moore (Észak-Karolina, USA)
