"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
Jn 15,1-8.
EGYÜTT ISTENBEN
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt. (Jn 15,5)
Háromnegyedig töltöttem vízzel a párologtató kerámiatálkáját, meggyújtottam alatta a teamécsest, majd csepegtetni kezdtem a vízbe az illóolajat. Nehezen indult útjára az első csepp a kis üvegből, de végül engedelmeskedett, és apró pontként landolt a víz tükrén. A második cseppet az első mellé irányítottam, a harmadikat megint mellé és így tovább, hogy minél nagyobb felületen terüljenek el a foltok, gondolván, hatékonyabb lesz a párologtatás. A parányi olajszemek azonban rögtön egymás felé úsztak, és egy nagy buborékban egyesültek.
Az emberi lelkek is Istenben válnak eggyé, s teljesítik be a szeretet gyógyító törvényét. Minden egyéni lélek a Felsőlélekből táplálkozik. Isten és egymás elválaszthatatlan részei vagyunk. "Én vagyok a szőlőtő..." (Jn 15,5)
A szoba félhomályában nesztelen párolog a víz, s benne az olaj, melynek illata kecses mozdulatokkal körbefonja a levegő láthatatlan függönyét. Csend van, nyugtató, mély és végtelen csend. Hátradőlök a fotelben, behunyom szemeim, mosolyt rajzol arcomra a pillanat öröme. Lassan lélegezve beszippantom a finom illatpárát, és végigjárja bensőm minden kis apró, rejtett zugát az isteni béke és nyugalom...
Imádság: Urunk, köszönjük a benned megtalált békét és nyugalmat. Minden nap várunk erre. Ámen.
Krisztusban kapjuk meg a teljesség örömét.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
