Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
Zsolt 57,8-9.
A FEKETERIGÓ ÉNEKE
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)
Amikor egy rákban szenvedő kedves barátomért részt vettem egy folyamatos imavirrasztásban, akkor az egyik imaidőszakom hajnali négy órára esett - nem akkor vagyok leginkább formában. Még sötét volt, amikor felkeltem imádkozni. Kint minden csendes volt. Ahogy megpróbáltam felébreszteni magam, hogy közbenjárjak barátomért, egy zengő és örömteli hang szólalt meg a sötétben. Egy feketerigó volt a szomszéd ház tetején. Gyönyörű éneke örömmel töltötte meg a sötétséget a hajnal reménységével.
A madár éneke - még napfelkelte előtt - egy jól ismert igeversre irányította a figyelmemet: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1). Megújult reménnyel, és tudva, hogy Isten segíteni és támogatni fogja barátomat, folytattam az imádságot. Tudtam, hogy amilyen biztos a hajnal eljövetele, úgy a mi Istenünk is kegyelmes és hűséges lesz barátomhoz. Együtt énekeltem hálaéneket a kis feketerigó barátommal, növelve az állhatatosságot és a reményt saját lelkemben. Hitünk is felébredhet a hajnallal együtt minden új napon.
Imádság: Istenünk, adj reményt azoknak, akik új és jobb napra várnak. Erősíts meg bennünket újra a te hűségedben! Ámen.
Istent dicsőítem minden csodáért, amit látni fogok.
Janice Ross (Skócia)
