"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Mt 25,31-40.
ÁLDÁSESŐ
Micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,5)
Egy hideg téli hajnalon kint álltam, és a Leonidász meteorraj csíkjait figyeltem. Az égi bemutatót nézve Isten szeretetének állandósága jutott eszembe. Elképzeltem Isten lelkét, amint a föld felett lebeg, és bolygónkat egy élő ökológiai rendszerré teszi.
Egy idő után a meleg ruházatom ellenére egyre jobban éreztem a hideget, és eszembe jutottak azok az emberek, akiknek megfelelő ruházat és elegendő élelem nélkül kell a hideget elviselniük. Elgondolkodtam, mi lenne, ha én is fáznék és éhes lennék, vajon akkor is az éjszakai eget kémlelném, és ugyanígy csodálnám a teremtés fenségességét?
Minden csillag önmagában a hatalmas égbolton csak egy csillag, de együtt a csillagok káprázatos galaxisokat képeznek. A mai olvasmányban Jézus arra emlékeztet, hogy nem vagyunk egyedül a világban. Arra int, hogy könyörületesek legyünk másokkal. Bármilyen apró kedvesség egymás felé ugyanolyan értékes, mintha Jézusnak adnánk. A szükségben lévők felé irányuló részvétünket ne vegyük könnyedén, még akkor sem, ha megkísért minket a gondolat, hogy a kis erőfeszítés nem is igazán számít. A zsoltárossal együtt csodáljuk, hogy ebben a hatalmas világegyetemben Isten mindnyájunkról gondoskodik. Isten reánk árasztott kegyelmét megoszthatjuk másokkal is.
Imádság: Urunk, áldd meg szolgálatunkat. Segíts, hogy gondoskodhassunk földünk szenvedő népeiről. Ámen.
Az Urat tisztelem, amikor képességeim szerint adok.
Gael Stuart Phaneuf (Colorado, USA)
